Te ismered már a Postásunkat?

Szeretnék most bemutatni valakit, aki nagy segítségemre van itt a blogban. Talán Te is hallottál már róla, de még sosem került igazán reflektorfénybe. Ez a valaki nem más, mint drága Postásunk a Peti.

Ő teszi a postaládádba a Jívanát,  ő viszi ki az értesítőt, ha új bejegyzés van a blogon, és nála lehet feliratkozni is a kézbesítési listájára.

Postás Peti fütyörészve járja a vidéket, hogy mindenkihez eljuttassa a küldeményeket. Hóban, fagyban, zivatarban, és égető napsütésben is úton van. Munkája közben sok emberrel találkozik, sokat lát, és sokat hall. Így aztán, mint minden valamire való Vidéki Postás a híreket is szállítja. Gyakran visz küldeményt a falu Központi Információs Bázisára is (kocsma), ahol szintén sok információról szerez tudomást.

Szóval Postás Peti mindig jól informált.


Néha elbeszélgetünk a helyi aktualitásokról. Születésről, halálról, időjárásról, kertről, esküvőkről, válásokról, és mindenféle közelgő (vagy épp elmúlt) eseményekről, rendezvényekről. Persze nem időzik sokat nálunk, sokszor csak felveszi a nagy köteg Jívanát, és már száguld is tovább, hogy hamar mindenkinek a postaládájába kerüljön a friss, ropogós újság.

A minap nekem is hozott egy csomagot, és míg átvettem tőle beszélgettünk néhány szót. Kérdezte, hogy lesz-e újabb Jívana, és esetleg elárulnék-e egy-két dolgot, hogy miről olvashat majd benne. Természetesen, azért cseles a mi postásunk, mint minden valamire való Vidéki Postás, ahogy azt már mondtam is, és mielőtt kikézbesíti a magazint azért ő maga is átlapozza. Lehet, hogy legközelebb épp a Te példányodat. :-D

Szóval érdeklődött a magazin felől. Megnyugtattam, hogy lesz Jívana, de túl sok információt nem adhattam ki.  Annyit azért elmondhattam, hogy bele kerül a Mártival készült teljes interjú (melyből egy részt már olvashattál a júniusi számban) de ezt már talán tudtad is.

Annyit árultam még el, hogy valami új, izgalmas és vidám dolog kezdődik el a júliusi számban, de erről többet nem mondhattam bármennyire is faggatott, mert ez még egyelőre TITOK!

Pssssszt! :-)

Ezek után megérdeklődtem milyen új híreket hallott. Azt mondja valami készül Szilvásváradon, mert az ottani postással beszélt egy eltévedt levél kapcsán, aztán Ő mondta neki, hogy szervezkednek ott valami meditációs programot, vagy mit, még videós meghívót is látott róla.

Mondom neki, hogy Te Peti, hát mi megyünk Szilvásváradra július első hétvégéjén (6-7-e)!!!
Lesz ott egy meditációs program, ahol közösen fogunk meditálni az érdeklődőkkel. Ki lehet próbálni a spontán meditációt, de azokat is várjuk nagy szeretettel, akik már gyakorolják, mert itt az interneten, a blogon, a Jívanában találkoztak már vele, és szívesen részt vennének egy közös meditáción velünk.

Postás Peti, aki szintén kipróbálta már a meditációt a hír hallatán úgy döntött, hogy ezt mindenkinek elmondja gyorsan, így hamar magamra is hagyott.
Hogy most épp merre jár, ki tudja? Talán épp a te postaládádba tesz egy értesítőt a szilvásváradi meditációs programról.

További részletek a programról hamarosan!
Várunk szeretettel!
Jelentkezni addig is a videkijoga [kukac] gmail [pont] com email címen tudsz.


Üdv.:
Szabina

Te milyen világban szeretnél élni?

Kedves Szomszéd, talán emlékszel még erre a videóra, amely régóta kering a közösségi oldalakon, és időről időre felbukkan  itt-ott az interneten:

Ezt a videót sokan megosztották, és a hozzászólásokból kiderül, hogy  valóban sokan vágynak rá, hogy egy emberségesebb, együtt érzőbb világban éljünk, ahol az emberek törődnek egymással és segítik egymást.

De vajon lehetséges ez?

Te is úgy érzed, ahogyan sokan mások is, hogy ez nem lehetséges, ez nem csak rajtunk múlik, mert a világ az bizony nem ilyen? Az életünket átszövik az önérvényesítés, hatalomvágy, pénzsóvárság, önzés, egoizmus, az önös érdekek úgy kicsiben, mint nagyban. Ezt láthatjuk a nemzetek szintjén, országos szinten és a saját hétköznapjainkban is. "A nagy hal megeszi a kicsit." "Farkastörvények uralkodnak", és az emberek sokszor átlépnek egymáson, ha úgy érzik, hogy ezzel előnyhöz juthatnak. Annyira el vagyunk foglalva a magunk bajával, hogy talán észre sem vesszük, hogy kinek lehetnénk a segítségére, annyira rohanunk ebben a felgyorsult világban, hogy úgy megyünk el egymás mellett, hogy egymásra sem nézünk.
Persze azért itt falun ez még másképp megy, itt azért még ismerjük egymást és segítünk egymáson valamelyest. Bár azt látom, hogy itt is kezdünk távolodni egymástól.

Szóval egy eltorzult értékrend szerint éljük az életünket, de valóban olyan rossz a helyzet, ahogyan azt az imént vázoltam?

Mindannyiunkban bennünk van a törődés és az együttérzés. Vannak, akikben erősebben és vannak, akikben nem annyira, de vannak olyan kritikus helyzetek, amikor ezek a tulajdonságok előtérbe kerülnek, és megmutatkozik a bennünk lévő emberség. Az idén már kétszer is volt alkalmunk rá, hogy felismerjük, meglássuk ezeket a tulajdonságokat magunkban és embertársainkban.

Korábban március 15-én került sok ember olyan helyzetbe itt az országban, amelyben minden segítség jól jött. És sokan meg is tették, amit tudtak.
Nagyon szép történeteket olvashattunk összefogásról, segítségnyújtásról, arról ahogyan sokakban felébredt az együttérzés, és a törődés. Voltak történetek olyan fiatalokról, akik a péntek esti bulizásra szánt pénzüket dobták össze, hogy enni és inni valót vegyenek belőle a bajba jutottaknak, és sokan terepjárókkal indultak kimenteni az autópályákon rekedt családokat. Nagyon sokan élelmiszerrel, meleg teával, bébiétellel, pelenkával vagy elszállásolással segítettek embertársaikon, és nagyon sok szép és önzetlen cselekedet történetét lehetett olvasni. Akkor a hóban rekedt emberek is összefogtak és egymásnak is segítettek átvészelni a helyzetet nemzetiségtől, nemtől, kortól, társadalmi pozíciótól, anyagi helyzettől függetlenül.
Aztán ezt az együttérzést és törődést elfedte az ujjal mutogatás, a felelősök keresése, a harag, és aztán szépen lassan feledésbe merült, és sokan nem látták meg ennek a szépségét.

Elmúlt a tél és jöttek az esőzések, majd az árvíz, és újra azt láthattuk, hogy nagyon sokan önkéntesként álltak be homokzsákot tölteni / pakolni. Nem csak olyanokat találtunk közöttünk, akiket közvetlenül is érint az árvíz, hanem olyanokat is, akik ülhettek volna otthon a tévé előtt száraz ruhában a meleg szobában. Az együttérzés, a segíteni akarás mégis kivitte őket a gátakra. Voltak, akik azzal tudtak segíteni, hogy meleg teát és ételt osztottak a gátakon dolgozóknak, így ők azzal segítettek.
Ez egy újabb eset volt, amikor megmutatkoztak az emberekben ezek a tulajdonságok. Talán benned is megfogalmazódott már, hogy milyen jó lenne, ha minden nap ilyen erős lenne bennünk az emberbaráti szeretet.

Vajon meglátjuk a hétköznapokban is, hogy hol van szükség az együttérzésünkre, törődésünkre, segítségünkre (akár egy apró kis figyelmességre)? Tudnak ezek a tulajdonságok vajon a hétköznapjainkban is ilyen erősen működni bennünk? Vagy csak a magunk bajával törődünk?
Mennyire jellemző ránk a közöny, a "nem az én problémám" hozzáállás, az egymásra várás "miért én, mikor ott a másik és ő sem tesz semmit" mentalitás, vagy egyenesen a "rajtam sem segít senki, én miért segítsek?" önsajnáló magyarázata annak, hogy miért nem teszünk semmit egy másik emberért, és miért megyünk el mellette, úgy, hogy rá sem nézünk?
Talán benned is felmerült már az életed során ezek közül a gondolatok közül egyik vagy másik egy-egy szituációban. Esetleg előfordult, hogy segíthettél volna, és valami mégis meggátolt benne, hogy megtedd. Talán épp siettél valahová, vagy a magad gondját érezted nagyobbnak, esetleg észre sem vetted, hogy valakinek szüksége van a segítségre. Mindannyiunk életében előfordul, hogy túl elfoglaltak vagyunk, vagy túl bátortalanok, vagy fáradtak, gondterheltek, fásultak, stb. Képesek vagyunk rá, hogy felülemelkedjünk ezeken az akadályokon?

Természetesen ez a változás nem kívül fog megtörténni a világban, és nem egyik napról a másikra fogunk belekerülni egy idealizált "szép új világba". Szó sincs róla.
Ez a változás szépen csendesen fog megtörténni önmagunkon belül. Mondhatnám úgy is, hogy finom szinten. Ahogyan a meditációban egyre inkább felismerjük valódi Önmagunkat, az Önvalónkat, a Lelkünket, és egyre inkább megtapasztaljuk a Lélek állapotát, a Szeretet, az Együttérzés, a Törődés, a Béke és az Öröm végtelen óceánját úgy válunk mi magunk egyre együtt érzőbbé és megértőbbé embertársaink irányába.

"Légy Te a változás, amit látni szeretnél a világban!"
Gandhi

Mindannyian képesek vagyunk rá, hogy megvalósítsuk ezt egyéni életünkben, és így szebbé tudjuk tenni magunk körül a világot.
Váljunk a hétköznapokban mi magunk azzá a segítőkész, önzetlen, együtt érző, törődő emberré, amilyen embereket magunk körül szeretnénk látni a világban. Ha egy kicsit figyelünk erre, észre vehetjük a közvetlen környezetünkben, hogy hogyan tudunk segíteni, törődni embertársainkkal, legyen szó egy családtagról, egy szomszédról, vagy egy olyan emberről, aki mellett elhaladunk az utcán.

Nem kell nagy dolgokat tennünk, ami számunkra egy apró dolog, az lehet egy másik embernek hatalmas segítség, csak tegyük meg mindig, amit tudunk. :-)


"A különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot." Gandhi


Ne becsüljük le az apró tettek jelentőségét sem! Erről szól ez a rövid kis történet:






A végére pedig néhány példa a hétköznapokból:







Üdv.:
Szabina

Az ártatlanság ereje

A Jívana júniusi számában különös figyelmet szentelünk az egyik bennünk lévő tulajdonságnak, az ártatlanságnak. Úgy érzem ezzel a témával érdemes kicsit bővebben is foglalkozni.

Nem tudom hogyan határoznád meg az ártatlanság fogalmát, vagy mi jut eszedbe erről a szóról először. Legtöbbünknek talán a kisgyermekek, a pici babák, esetleg az állatok. Igen, valóban ők mind ártatlanok, bennük ez a tulajdonság teljesen megnyilvánul, talán ezért is olyan szívmelengető, és örömöt adó a társaságukban lenni. Elég ha ránézel egy kisbabára és elönti a szívedet a melegség. Ugyanez az ártatlanság megfigyelhető a természetben, az állatokban, növényekben is.
Valahogy mindig szerettem a virágokat, a természetet, az állatokat, és a gyermekeket, de igazából nem tudtam mi az a megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan tulajdonság bennük, ami miatt olyan kedvesek a szívemnek, és ami miatt örömöt adnak. Csak azt tudtam, hogy az állatok milyen szépek és kedvesek, és a virágok, növények is milyen csodálatosak, szépek, és "egyszerűek". Aztán ma már tudom, hogy a bennük lévő ártatlanság az, amit mindig is éreztem, ami ennek az örömnek a forrása. Az ártatlanságot legegyszerűbben talán rajtuk keresztül érthetjük meg.

Az ártatlanság nem csak bennük, hanem mindannyiunkban jelen van, ez egy örök és kitörölhetetlen, elpusztíthatatlan tulajdonság bennünk. Nem tűnik el belőlünk, amikor felnövünk, csak nem figyelünk rá, és nem engedjük, hogy megnyilvánuljon bennünk.
Persze most ezzel rögtön vitába is szállhat az elméd, mondván ha szét nézel magad körül a világban csupa gátlástalansággal, erkölcstelenséggel, bűnözéssel, korrupcióval, kizsákmányolással, hatalomhajhászással találod szembe magadat. Milyen ártatlanságról beszélek akkor én itt? Hol van itt meg az ártatlanság az emberekben?
Hogy hol? Mélyen, mindezek alatt csendesen és egyszerűen, olyan ártatlan módon ott szunnyad minden emberben, "csak" az emberek nem tartják értékes tulajdonságnak, mert azt gondolják, hogy aki ártatlan az gyenge, az gyámolításra szorul, és nem boldogul ebben a világban.

De az ártatlanság a spirituális fejlődésünk, a felemelkedésünk alapja. Ez a tulajdonság az alap, ha ezt a tulajdonságot nem ébresztjük föl magunkban, nem engedjük megnyilvánulni, és nem tiszteljük magunkban és másokban, akkor nem fogunk tudni felemelkedni, és az evolúcióban tovább lépni.
A Kundalini egy tiszta energia (tiszta a szó legnemesebb értelmében) és ennek az energiának a felemelkedését, és felébredését a bennünk lévő tiszta gyermeki ártatlanság tudja támogatni, segíteni.

Ne gondold, hogy aki ártatlan az sebezhető, vagy gyenge, ez egy tévhit. Ha az ártatlanság felébred bennünk, az egy nagyon nagy erő.
Nézd mit mond erről Shri Mataji:

"Ha tiszta a szíved, teljesen átlátsz másokon. Ilyen hatalmas dolog az ártatlanság."
                                                                                                              Shri Mataji Nirmala Devi

Azt, hogy mi is az ártatlanság talán nehéz megértenünk, hiszen az egész kultúránkban olyan erkölcsi normák az elfogadottak/ megengedettek, amelyek nincsenek tekintettel az ártatlanságunkra, ezért nem is látjuk, érezzük ezt a tulajdonságot magunkban és másokban. Természetesen ha Te már végzed egy ideje a sahaj meditációt, akkor több figyelmet fordítasz erre, és talán már érzed, ahogyan elkezd benned ébredezni ez a tulajdonság. Talán már figyeled is tudatosan, hogy hogyan nyilvánul ez meg benned és a környezetedben.

A Jívana legújabb számából azt is megtudhatod, hogy melyik csakra tulajdonsága az ártatlanság, hogy hogyan tudod felébreszteni, és segíteni, hogy egyre jobban megnyilvánulhasson benned:

Ha Te még nem kapod a Jívanat, akkor klikk a linkre: http://videkijoga.blogspot.hu/p/ingyenes-magazin.html


A gyermeki ártatlanság mellett fontos tulajdonság bennünk a gyermeki öröm is. Ha van kedved hallgasd meg ezt a dalt, hogy Te magad is megtapasztald ezt az örömöt.
Indítsd el a videót! :-)

Üdv.:
Szabina

Neked is eleged van a mókuskerékből?

Kedves szomszéd!
Te is taposod naponta? És sokszor érzed azt, hogy nagyon eleged van belőle?Mindig a pénteket várod, aztán azt kívánod sose jöjjön el a hétfő? És mi lenne, ha ez megváltozna? Mi lenne, ha ki tudnál szakadni ebből a mókuskerékből, és egy kicsit megpihenhetnél? Most persze nem egy álomnyaralást ajánlok, és nem is arra gondolok, amikor ülsz a tv előtt és bambulsz ki a fejedből, de nem is arra amikor fél éjszaka alvás helyett amiatt forgolódsz, hogy hogyan oldd meg a gondjaidat.

Nem, én arról beszélek, hogy hogyan pihenj úgy, hogy nincsenek nyomasztó, kínzó gondolatok, és nincs benned zaj, csak TE vagy magaddal, és egyszerűen békéssé, nyugodttá válsz. Az óriási, megoldhatatlannak tűnő problémák már nem lesznek annyira ijesztőek. A napi mókuskerékben lesz néhány perc, amikor nem kell rohannod, nem kell csinálnod semmi mást, csupán figyelni magadra befelé. Néhány perc erejéig még az sem foglalkoztat, hogy mennyit nő közben a gyom az ágyásban, és hogy mennyi levelet rág le a levéltetű a kertben, sőt az sem zavar meg, hogy a szomszéd épp túráztatja a traktort az ablak előtt (ezt tapasztalatból merem állítani :-) ).

Te örülnél neki, ha akár csak 10-15 percre kiszakadhatnál a mókuskerékből?

Igen, eltaláltad ami ebben a segítségedre lehet az a spontán meditáció.

Ha elkezded gyakorolni a meditációt, akkor megtapasztalhatod, ahogyan elkezdenek lecsendesedni a gondolataid, és eltölt egy belső béke, nyugalom, és öröm, amely független mindentől. A mindennapos rohanás közben, ahogyan unos-untalan hajtod a mókuskereket várni fogod azt a pillanatot, amikor végre leülhetsz meditálni. Aztán, ahogy egyre jobban elmélyedsz a sahaj meditációban, egyre többször tudsz majd a meditáció állapotába kerülni. Akár a buszon ülve, vagy munka közben, vagy a nap folyamán bármikor, és egyre hosszabb ideig tudod majd megtartani ezt az állapotot. Egyre kevésbé fogod a mókuskereket mókuskeréknek érezni, egyre kevésbé fognak a gondjaid nyomasztani, és egyre örömtelibbé, nyugodtabbá, és békésebbé válsz, de ne szaladjunk ennyire előre. :-) Egyelőre szánj rá 15 percet, hogy kipróbáld a meditációt, és ha tetszik, akkor amikor csak jólesik végezd el újra, hogy kikerülj a mókuskerékből, és elkezdd élvezni az életedet, hogy megtaláld mindenben az örömödet.

Próbáld ki MOST az alábbi linken elérhető meditációs gyakorlatot:
http://jogameditacio.hu/gyakorlatok/onmeg.html

Ha Te már próbáltad, vagy akár rendszeresen gyakorlod, akkor Neked már vannak ezzel kapcsolatban tapasztalataid (ettől függetlenül most is elvégezheted :-) ).
Akár először végzed el, akár sokadik alkalommal a meditáció közben szerzett tapasztalataidról, érzeteidről, érzéseidről bátran írj a videkijoga@gmail.com címre. Ha kérdésed van azt is bátran felteheted.
Hamarosan érkezik a Jívana Júniusi száma.
Ha még nem hallottál a Jívanaról, információk itt:Jívana - a vidék meditációs lapja>>>


Üdv.:
Szabina