Nem tudom, hogy szereted-e a verseket.
Én mindig nagyon szerettem a költészetet, és szívesen olvasgattam verseket. Néhány olyan kis gyöngyszemet hoztam neked mára, amelyek nem "egyszerűen" versek, hanem olyan költemények, amelyek a spiritualitás mélységeibe röpítenek, és segítik a meditációnkat.
Érdemes egyszerre csak egy verset elolvasni, és kicsit meditálni rajta, hogy igazán be tudjuk fogadni.
Persze én sem tudtam megállni, hogy csak egyet írjak le itt Neked közülük, hiszen gyönyörűek, és felemelőek.
A nagy misztikus költő, Kabír három (négy :-) ) versével kívánok Neked kellemes meditációkat!
Én mindig nagyon szerettem a költészetet, és szívesen olvasgattam verseket. Néhány olyan kis gyöngyszemet hoztam neked mára, amelyek nem "egyszerűen" versek, hanem olyan költemények, amelyek a spiritualitás mélységeibe röpítenek, és segítik a meditációnkat.
Érdemes egyszerre csak egy verset elolvasni, és kicsit meditálni rajta, hogy igazán be tudjuk fogadni.
Persze én sem tudtam megállni, hogy csak egyet írjak le itt Neked közülük, hiszen gyönyörűek, és felemelőek.
A nagy misztikus költő, Kabír három (négy :-) ) versével kívánok Neked kellemes meditációkat!
III.
Óh, barátom! Még életeben
óhajtsd Őt, még életedben
táruljon fel a lényeg, hisz
a megszabadulás az életben
rejlik.
Ha bilincseidet nem töröd le, míg
óhajtsd Őt, még életedben
táruljon fel a lényeg, hisz
a megszabadulás az életben
rejlik.
Ha bilincseidet nem töröd le, míg
élsz, milyen feloldozásban
reménykedsz a halálban?
Üres álom csupán, hogy a lélek
reménykedsz a halálban?
Üres álom csupán, hogy a lélek
egyesül Vele csak azért, mert
elhagyta a testet:
Ha megleled most, megtalálod majd
mindig,
elhagyta a testet:
Ha megleled most, megtalálod majd
mindig,
Ha nem, akkor a Halál Városa lesz
a jussod.
Ha már most egyesültetek, akkor
részed lesz benne azután is.
Fürödj hát az igazságban, ismerd fel
az igaz Mestert, legyen hited
az igaz Névben!
Kabír azt mondja: "A kutatás
Szelleme az, ami segít, és én
rabszolgája lettem."
VI.
A hold a testemben ragyog,
de vaksi szemeim nem látják.
Pedig bennem van, a naphoz
hasonlóan.
Az örökkévalóság meg nem
szólaltatott dobja is bennem
dübörög, ám süket füleim nem
hallják.
Amíg az ember az "ént" és az
"enyémet" követeli, addig tettei
fabatkát sem érnek.
Ám ha az "én" és az "enyém"
Ám ha az "én" és az "enyém"
szeretete kihunyt,
akkor az Úr munkájának vége,
Hiszen a munkának nincs célja
e tudáson kívül.
Ha e tudás a tiéd,
a munkát leteheted.
A virág a gyümölcsért nyílik, mely
ha beérik, a szirom lehull.
A pézsmaillat a szarvasból árad,
ám ő nem ott keresi: füvet
szaglászva vándorol.
XII.
Hadd halljam, óh, Hattyú,
ősi mesédet!
Melyik ország a hazád, melyik
a part, ahová szárnyalsz?
Hol pihensz meg majd végül, óh,
Hattyú, és mi az, amit keresel?
Ébredj ma reggel, óh, Hattyú,
kelj fel, és kövess engem!
Létezik egy ország, ahol nem
uralkodik a kétség és a bánat,
ahol a halál rettenete sem ijeszt
többé.
Ott mindig rügyeznek a tavaszi
erdők, és az "Ő én vagyok"
illatát hordozza a szél.
Ott a szív méhecskéje a virágba
mélyül, és nem kíván egyéb
örömet.
A végére pedig a további elmélyüléshez és meditációhoz:
Üdv.:
Szabina
Szabina
